Készületlen készenlét
Nem lettem megtört. Lettem meghasonlott.
Látásom előtt fal emelkedik.
Ököllel ütöm.
Legalább résnyi törmelék lenne!
Nem lehet.
Benn ragadtam,
mint születhetetlen embrió.
Maya-fátyol a kinti
úttest, ház, vaskorlát, sín –
nem jutottam ki.
Az igazi van itt van.
Készületlen készenlét egy eljövendő,
igaz talánra.
Felosztás
Biovárfal épül.
Szólnak:
Harapd a követ, mást úgyse kapsz!
Kőműves Kelemenné, falban ne sikíts!
Kőhallgatás, kuss legyen!
A várfalon kívül
másképp nőnek az ágak.
Másképp süt a Nap.
Másképp működik
a lélek, a gravitáció.
Bent és kint így van.
Krisztus kamerát hoz.
A biztonsági őr nem engedi át.
Túlnan az alagúton
Vasföld felett acélég.
Fennsík horizontján
széles fekete hegyek.
A választó alagút túloldalán
a kemény is lágyan hangzik.
Dallamának képe, mint
leeresztett sisakrostély egy nyárfaerdőben,
a nyugodt, szinte mozdulatlan folyó partján.
A Túlnan városában karcsú házak
szerény-szürke felöltők emlékeivel.
Polgárias kanyarok
szelíden színes villamosaikkal.
Peremrészeken ipari idill.
Idegen vagy a magamé ez a közeg?
*
Már indul a vonat. Vissza.
Szürkésen rózsaszín, nyurga fák között
szerelvényem szaggatott tülkölése,
mint vadászkürt hangja cserkeléskor.
(Megjelent az Alföld 2024/12-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Ulrich Gábor grafikája.)
Hozzászólások